Leírás
A vidéki Magyarország keleti szegletébe invitál a könyv, „a sötét múlt század” közepe táján. Az még csak-csak tudható, hogy a korabeli parasztság masszívan húzódzkodott az erőszakos téeszesítés ellen, az viszont alig ismert, hogy helyenként nyíltan és tömegesen szegült szembe a terroruralommal. Már pedig ez történt, úgy, ahogy a cím rögzíti. Az egykori propaganda inkább „a falu szocialista átalakulását” sulykolta. Csak a közelmúltban megismerhetővé vált titkosszolgálati iratok és a szabaddá vált emlékezet együttes vizsgálata derít fényt arra, hogy milyenek is voltak az évtized-hosszan állandósult korabeli hadiállapot mindennapjai. A felidézett ütközések és ütközetek sora arra is rámutat, hogy a Rákosi- és a Kádár-korszak nyitányának a rendtartó magyar falut, parasztságot szétzilálni, „szocialista jobbágysorba” atomizálni igyekvő offenzívái között alig volt különbség. Farkas Gyöngyi leírása nyomán egyéni arca lesz a brosúrabeli agitátornak, a párt- és tanácstitkárnak, a „kuláknak”, illetve a többi gazdálkodónak és az őket elhurcoló rendőrnek is. Azoknak, akiknek képeit esetenként egyazon iskolai vagy osztálytablón halványítja az idő múlása, hiszen jó részük ugyanazon – vagy legfeljebb a szomszédos – község szülöttje volt. Kiterjedt mikrotörténeti vizsgálódás és mélyinterjús terepmunka hozadékaként elevenedik meg az egyívásúak szembekerülése éppúgy, mint a lokális szolidaritás az időnként szó szerint vérre menő létharc közepette. Hús-vér férfiakkal és asszonyokkal dramatizált életképek sora: flashmobok láncolata „a hosszú ötvenes évek” vidéki Magyarországáról.
Gyarmati György
